Öngondoskodás
Végigolvastam a cikket, nem kellett volna. Zárásként azt írja, hogy a magyar közvélemény továbbra is fogékony az antikapitalista demagógiára, az államtól való függőségre, a politikai elit pedig nem érdekelt abban, hogy ezt megváltoztassa. Ennek eredményeként az öngondoskodás tartósan alacsony szintje várható, ami azt is jelenti, hogy megtakarítási és befektetési szokásokkal kapcsolatos mutatók terén aggasztó a helyzet.
Előszeretettel emlegetik, hogy a magyaroknak ismeretlen fogalom az öngondoskodás. De könyörgöm, miből öngondoskodjanak???
Az állam lenyúlja a fizetés felét, a maradék mire elég? Próbáltam én öngondoskodni, kötöttem megtakarítással egybekötött életbiztosítást, de a magyar átlagban jónak nevezhető fizetésemből is alig birtam fizetni. Akkor mit mondjon az, aki ötödannyit keres, mint én kerestem?
Németországban és Írországban sem okozott anyagi gondot egészségbiztosítást meg nyugdíjbiztosítást kötni. Elismerem, hogy a kultúra is más, lehet, hogy sokak előtt ismeretlen az öngondoskodás, de ha ismert is lenne, nem lenne úgyse miből. A hitelfelvételi kultúra is biztos más, de sokan rá vannak kényszerítve a megélhetés miatt, mások csak nem elég körültekintőek.
A bankok meg könyörtelenül kihasználják és kiszipolyozzák az embereket. Apropó, ez is kapitalizmus, nem?
Read MoreJóléti típusú osztogató politika
Nap közben nem szoktam írogatni, de most morcos lettem. Az egyik online hírportálon idéztek egy külföldi hírügynökséget, ami a nagyobbik ellenzéki pátra ezt mondta: marad a jóléti típusú osztogató politika antikapitalista üzenetekkel.
Nagyon elegem van már, hogy állandoan ezt hozzák fel, ráadásul úgy, mintha ez rossz lenne. Valóban baromi nagy jólét az, hogy az OECD átlaghoz képest 25%-kal nagyobb adó és járulékterheket fizetünk, de a nagyobbik kormánypárt választási igéretével egyezően nem akarunk vizitdíjat, ágydíjat és tandíjat fizetni. Bizony, ez stabil és nagy jólét.
Ha egy államnak nem feladata az, hogy megfelelő környezetet biztosítson az állampolgároknak, hogy minden lehetőségük meglegyen a jólét elérésére, akkor minek az állam? Nem azt mondom, hogy az államnak kell megteremtenie a jólétet, hanem hogy segítenie, vagy legalább hagynia kellene, hogy az emberek megteremtsék maguknak. Ez pedig nem osztogatás. Vegyük például az adó és járulékcsökkentést. Ez nem osztogatás, mert nem ad az állam, csak kevesebbet vesz el, viszont az emberek szivesebben dolgoznak, mert látják, hogy van értelme, és kevésbé motiváltak sumákolásra az adóval meg a járulékokkal. A tandíj eltörlése, és az ösztöndíj sem osztogatás, hanem hosszú távú befektetés. Persze az már az állam butasága, ha hagyja elmenni, sőt elküldi a képzett munkaerőt.
Az antikapitalizmusról most nem írok, az megérdemel egy külön bejegyzést.
Read MoreDiktatúra
Rákerestem a diktatúra definíciójára, és olyan jó cikket találtam, hogy gondoltam, bemásolom az egészet a Wikipédiából, a szabad lexikonból. A kiemeléseket én tettem bele.
A diktatúra olyan politikai rendszer, ahol az állami főhatalom (a kormányzati hatalom) forrása nem a népakarat.
Az emberi együttélésről gondolkodó filozófusok sokat töprengtek azon, hogy vajon miként kell egy jól működő államnak kinéznie, és hogyan hozható létre az ilyen állam.
Arisztotelész államformatana szerint a főhatalmat a közjó érdekében kell gyakorolni. Ebből a szempontból mindegy, hogy egy, néhány, vagy az összes ember gyakorolja-e a hatalmat. Sőt Arisztotelész szerint előnyösebb, ha csak egy vagy néhány személy kezében van a hatalom, mert így könnyebb döntéseket hozni.
Thomas Hobbes szerint a polgárháborút az emberi együttélés természetes állapota. Ezért indokolt, hogy az emberek létrehozzanak egy olyan korlátlan főhatalmat, amely bármit jogosan megtehet alattvalóival mindaddig, amíg képes a belső béke és köznyugalom biztosítására.
Jean-Jacques Rousseau Társadalmi szerződés című művében szintén az fogalmazódik meg, hogy a közösség akaratából kell eredeztetni a kormányzati intézkedéseket. Szerinte ez úgy oldható meg, ha az eredetileg független emberek kölcsönösen lemondanak minden jogukról egy egymással kötött társadalmi szerződés révén a szerződéssel létrejövő főhatalom javára. A főhatalom a közösség érdekeit képviseli mind kifelé a többi kormányzat felé, mind befelé az egyéni akaratokkal szemben. Az a kormányzat, amely nem alkotmányos alapon jön létre, csak zsarnokság lehet, függetlenül intézkedései gyakorlati hatásától.
Alexis de Tocqueville veti föl A demokrácia Amerikában című művében, hogy a többség uralma éppolyan zsarnoki lehet, mint a kisebbségé. Az Amerikai Egyesült Államokban tett utazásáról beszámolva megemlíti, hogy egy vallási közösség mint többség hatalomgyakorlása milyen káros következményekkel jár az adott vallást elutasító kisebbségek számára. Ezért szükség van bizonyos kisebbségvédelmi intézményekre, hogy „akármit” mégse tudjon megtenni a főhatalom. Másrészt Tocqueville észreveszi, hogy a választási kampány nem a közösség szempontjából legjobb lehetőség kollektív kiválasztásáról szól, hanem a minél jobb meggyőzési technikákról.
Herbert Marcuse fejti ki Az egydimenziós ember című könyvében, hogy még a látszólag demokratikus intézmények mellett is a magánélet kiteljesedését dicsőítő propaganda, a még több szabadidőt és a nagyobb fogyasztást lehetővé tevő rendszer – a kormányzat támogatásával – elfordítja a köz érdemi ügyeitől az embereket, és háborús célok mentén manipulálja őket.
Fontos felhívni arra a figyelmet, hogy az ismert demokratikus döntéshozatali procedúrák (mint pl. a népszavazás) sem a hatékonyság, sem az igazságosság szempontjából nem képesek bizonyos egyszerű elvárásoknak tökéletesen megfelelni. (Lásd még: közösségi döntések elmélete.)
Read MoreDemokráciának látszó tárgy
Az amerikai elnökjelöltségi kampányról volt szó a Sky NEWS-on, és közben elgondolkoztam kicsit. Teljesen hibás az a koncepció, amit demokráciának hívunk. Nemcsak mi magyarok, hanem az amerikaiak is, és mindenki. Ugyanis arra lehet szavazni, hogy ki legyen a vezető, de arra nem, hogy mit csináljon. Pedig pont az a lényeg. Már nem azért, de nem mindegy, hogy ki az elnök, kancellár, miniszterelnök, polgármester, vagy országgyűlési képviselő, ha úgy dolgozik, ahogy mi szeretnénk, hogy nekünk jó legyen?
Read MoreKoszovó
Aktuális téma Koszovó. Sokat agyaltam, hogy jó-e, vagy sem. Aztán oda jutottam, hogy én ezennel hivatalosan is elismerem a független Koszovót. Ha az ott lakók ezt szeretnék, akkor miért ne? Ha ők úgy érzik, hogy a Szerb állam nem képviseli őket, saját maguk szeretnék irányítani a dogaikat, akkor hajrá. Ha már itt tartunk ez kinek rossz? Most nem gazdasági, vagy politikai hatalmakra gondoltam, hanem emberekre. Mert itt emberekről van szó. Az ott lakók túlnyomó többségének jó. Aki meg nem ott lakik, annak nem mindegy?
Amin még gondolkoztam, az Szlovákia hozzáállása. Nem ismeri el Koszovót. Miért is nem? Szlovákia szerint elfogadhatatlan az, hogy etnikai alapon egy országból kiválik egy rész, és független ország lesz? Akkor csak három kérdésem maradt. Mióta is van Szlovákia? Hogyan is jött létre? Milyen alapon? Ott is 10% körüli volt az országuktól elszakított más nemzetiségűek aránya, vagy esetleg magasabb?
Nesze neked szabad piac
Állítólag a verseny jó. A szabad piac jó. Blu-ray kontra HD DVD. Győzött a Blu-ray. Akik HD DVD lejtászót vettek, most valószínűleg megjárták. Lehet, hogy dobhatják ki. Nesze neked verseny. Ha a cégeknek kicsit is a technikai fejlődés lenne fontos, (Nehogy azt gondoljuk, hogy azért fejlesztenek, hogy jó legyen. Azért, hogy legyen mit ránksózni.) akkor megegyeznek egy közös szabványban a kezdetek kezdetén. Dehát kell a verseny, mert az jó. Kinek?
Read MoreKit képvisel a képviselő?
Hát így működik a demokrácia? Egyáltalán demokrácia ez? Két hír komment nélkül:
[X. Y.] szocialista képviselő [...] már korábban elmondta: annak ellenére, hogy a nagy többség az új egészségbiztosítási törvény elvetésére kérte, hétfőn mégis megszavazza azt.
Az MSZP frakciója két képviselő kivételével újra megszavazza az egészségbiztosítási törvényt jövő hétfőn. A szocialisták képviselőcsoportja hétfőn úgy döntött, hogy [a két képviselő] nem kap felmentést a frakciófegyelem alól.
Ahova bevonul a pénz, ott megjelenik a hazugság
A főszereplő ismételten a sokat emlegetett liberális párt. A “jöjjön el az én országom” számomra sértő önzőségkampány óta nem akasztottak ki ennyire, mint a mostani népszavazás kapcsán. A párt elnöke a következőket mondta: “Ahonnan kivonult az állam, ott nincs hazugság.” Néhány megjegyzés ehhez:
- Ez nem jelenti azt, hogy ahonnan nem vonult ki, ott van.
- Ha mégis, akkor az állam legyen szíves kivonulni a zsebemből, a médiából és az életemből.
- Úgy emlékszek, hogy a Gazdasági Versenyhivatal elég sok céget büntetett már meg, pedig azokban nem volt benne az állam. Apropó, az átcimkézés az hazugság?
- A uniós pénzekért is felelős önkormányzati és területfejlesztési miniszter mondta: “Ahol sok pénz mozog, ott mindig megjelennek a szélhámosok is.”
Többet hozzáfűzni ehhez nem tudok, esetleg azon gondolkozok még, hogy sajnáljam-e az angolokat, mert az ottani társadalombiztosításból nem vonult ki az állam. Végezetül álljon itt egy kép, mert az többet mond, mint ezer szó.
Felelős ministeriumot Buda-Pesten
Nézegettem a politikusok vagyonnyilatkozatairol szóló cikket (azóta mintha eltűnt volna). Azon gondolkoztam, hogy ha egy miniszterelnök egy évben bruttó 110 millió forint osztalékot kap az egyik cégéből, akkor mennyire motivált abban, hogy úgy irányítsa az országot, hogy az ott lakóknak legyen jó? Mi van, ha gajjra teszi az egész országot? Semmi. Legfeljebb a következő ciklusban nem lesz miniszterelnök, és ugrik az 1,4 millió forintos miniszterelnöki fizu, de a 110 milla marad.
Read MoreFlashblock
Új gépet kaptam a munkahelyen, szóval telepíthettem újra mindent. Néhány napig flashblock nélkül volt a firefoxom, és volt szerencsém látni a magát szocialistának nevező nagyobbik kormánypárt népszavazási kampányhirdetését. Az egyik jelmondata: “Értünk versengő pénztárak”. Nem inkább “A pénzünkért versengő pénztárak”? Vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy a javamat akarják. De én nem adom!
Read More